2014. május 29., csütörtök

Prológus

Nagyon ideges vagyok a verseny előtt, pedig általában nem szoktam. A lovam is megérzi, hogy nyugtalan vagyok, így kicsivel veszélyesebb lesz pályára lépni, pedig nagyon fontos lenne hibátlant futnom. Mély levegőt veszek, miután pedig hallom a nevem, elindulok a magam futamára.

A kórházban térek magamhoz, ahol a családom tagjai néznek rám, könnyes szemekkel. Sejtem, hogy nagy lehet a baj. Én is csak sírni tudok, de nem merek még semmit sem kérdezni a balesettel kapcsolatban.
-Nora, kötelességem megvizsgálni, így megkérem, hogy a család tagjai fáradjanak ki – töri meg az orvos a csendet. Miután az ajtó becsukódik, megméri a vérnyomásom, a légzésem, majd felhajtja a takarót. A lábam combtőig be van gipszelve, engem pedig elkap a sírás.
-Mennyire súlyos? - nyögök ki ennyit nagy nehezen.
-Nem akarok hazudni, így inkább megmondom most az igazat – sóhajt fel, és az ágyam melletti székre ül. - Az esésre te bizonyára nem emlékszel, de végignézni is szörnyű volt. A lényeg, hogy a térded teljesen kifordult a helyéről és sajnos rosszul estél, így a gerinced is megsérült. Mivel még tartanak a nagyon erős fájdalomcsillapítók, arról egyelőre nem tudjuk megállapítani, milyen súlyos.
-Draco hogy van, ő nem ütötte meg magát? - érdeklődök a lovam állapota felől, hiszen tudom mit jelent, ha egy versenyló ledobja a gazdáját.
-A szüleid birtokán van, nem engedik, hogy bántódása essen, ne aggódj.


6 hónappal később

A szobámban ülök és épp csavarják be a hajam, valamint sminkelnek. Már kellemes kora nyári időjárás van, így megindultak a nagy medencés házibulik, valamint az elit helyek kibérlésének az időszakai. Ma is épp egy születésnapra megyünk, amire nekem sok kedvem nem volt elmenni, de többség döntött. A testvéremnek lesz születésnapi bulija, amit mi már itthon családi körben megünnepeltünk, de a haveri bulira is kötelező mennem. A hajam lágy hullámokban lesz, a sminkem szolidnak mondható, kivéve a vörös rúzst hozzá. Felveszek segítséggel egy fehér pánt nélküli miniruhát, topánkát és már készen is vagyok. A szettem elengedhetetlen része a térdmerevítő és a mankók. A baleset óta még ezek nélkül nem tudok lábra állni és a rehabilitáció lassan halad.
-Nagyon szép vagy Nora – lép be a szobámba drága bátyusom.
-Bomlani fognak a pasik egy nyomorék után, tényleg.
-Bolond – ölel magához. Mindent megtett az utóbbi fél évben, hogy sose merüljek el az önsajnálatban. Szabadságot vett ki, vitt kezelésekre, még azt is fel ajánlotta, hogy levisz a lovakhoz, de oda egyelőre nem vagyok képes belépni.

Lassan elindulunk a külváros fele, ahol egy felkapott szórakozóhely van kompletten kibérelve nekünk. Mattnek elég sok pénzes barátja van a munkájából kifolyólag, hiszen remek sajtósként dolgozik a Forma-1-ben.
A helyhez érkezve kényelmetlenül érzem magam, hiszen a lányok többsége magassarkúban, feszülős miniruhában, ami még a jó ízlés határát súrolja. A barátnője Lara is nagyon csinosan néz ki, segít kiszállni is, de intek nekik, hogy menjenek nyugodtan előre. Én is bemegyek, és kellemesen meglepődök a szolid elegancián. Alkohol van bőven, és táncolni is lehet, de még is van valami varázsa a helynek. Leülök az egyik helyre, ahonnan belátom a táncteret és viszonylag az egész házat. Inni nem terveztem, hogy fogok, de megpróbálom jól érezni magam.
Pár óra elteltével érzem, hogy ki kéne mennem a mosdóba, így lassan haladva elindulok az emelet felé, mivel csak ott van illemhez, ahogy a lányoktól megtudtam. A lépcsőn felmenést még nem gyakoroltam, hiszen az én szobám egyébként is a földszinten volt. Mivel veszélyes művelet lenne elindulni a sok részeg miatt, elindulok megkeresni a testvéremet, hogy segítsen. Végre megtalálom őket egy félreeső szobában, ahol érdekes látvány tárul elém, hiszen a barátnője lovagló ülésben mozog rajta. Eléggé egyértelmű, hogy mit csinálnak, így zavartan fordulok el.
-Ne haragudjatok! - mondom zavartan, majd mozgolódást hallok és végül megjelenik mellettem Matt.
-Mi a baj? - húz ki a szobából és becsukja az ajtót. Ő is zavarban van, hiszen más látni a testvéredet ilyen helyzetben és más csak tudni róla.
-Szerettelek volna megkérni, hogy gyere el velem a mosdóba, mert az emeletre kell felmenni, ne haragudj, hogy ilyen hülyeségekkel zaklatlak – kérek tőle bocsánatot, de csak legyint és elindulunk a lépcső irányába. Szerencsére tudunk haladni, de mielőtt felfele indulnánk, megjelenik a buli házigazdája is, akit eddig nem is látott senki.
-Matt – kiált fel egy szőke hajú férfi, majd egymás vállára borulnak.
-Kimi, végre ideértél! - nevet fel, miután megveregette a hátát. - Bemutatom neked a húgomat, Norat, Nora, ő Kimi.
Kezet fogunk egymással, majd egy érdekes, de semmitmondó pillantással végigmér.
-Merre indultatok? Ugye, nem haza barátocskám? - kérdezi kisfiús mosollyal a szája szélén.
-Nem, csak az emeletre akartam felkísérni a testvérem – ad magyarázatot, mire kapok egy lenéző pillantást a szőkétől.
-Akkor majd keress meg, a szokásos szobában leszünk, a bulira nem ide illő embereket pedig elküldöm.

Kérdő pillantást vetek a bátyámra, de csak leint, majd segít felmenni. Mit jelent ez a szokásos szoba? Miért ne illenének az emberek a buliba? Egyre furcsább lesz, ez az éjszaka és a vége még odébb volt...

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Eddig nagyon tetszik. Felkeltette az érdeklődésemet, így nagyon várom a folytatást. Dolores

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Köszönöm szépen :) Remélem a jövőben is tetszeni fog :)

      Törlés
  2. Szia!

    Ne haragudj meg, de elkezdesz egy történetet, a részek között rengeteg idő telik el, aztán gondolsz egyet és törlöd a sztorit, beharangozol egy újat, majd teljesen mást kezdesz írni. Ez elég nagy átverés, nem gondolod? Most is már lassan egy hónap telik el és semmi, biztos hogy szeretnéd ezt csinálni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Az eredeti Kimis történethez nem éreztem úgy, hogy megértem volna lelkileg és sok minden történt abban az időszakban, amikor belekezdtem és amikor úgy döntöttem befejezem. Másik történet novella lett volna egy ismerősöm emlékére, a mostani pedig majd valamikor folytatódik.

      Törlés