Prológus

Nagyon ideges vagyok a verseny előtt, pedig általában nem szoktam. A lovam is megérzi, hogy nyugtalan vagyok, így kicsivel veszélyesebb lesz pályára lépni, pedig nagyon fontos lenne hibátlant futnom. Mély levegőt veszek, miután pedig hallom a nevem, elindulok a magam futamára.

A kórházban térek magamhoz, ahol a családom tagjai néznek rám, könnyes szemekkel. Sejtem, hogy nagy lehet a baj. Én is csak sírni tudok, de nem merek még semmit sem kérdezni a balesettel kapcsolatban.

-Nora, kötelességem megvizsgálni, így megkérem, hogy a család tagjai fáradjanak ki – töri meg az orvos a csendet. Miután az ajtó becsukódik, megméri a vérnyomásom, a légzésem, majd felhajtja a takarót. A lábam combtőig be van gipszelve, engem pedig elkap a sírás.

-Mennyire súlyos? - nyögök ki ennyit nagy nehezen.

-Nem akarok hazudni, így inkább megmondom most az igazat – sóhajt fel, és az ágyam melletti székre ül. - Az esésre te bizonyára nem emlékszel, de végignézni is szörnyű volt. A lényeg, hogy a térded teljesen kifordult a helyéről és sajnos rosszul estél, így a gerinced is megsérült. Mivel még tartanak a nagyon erős fájdalomcsillapítók, arról egyelőre nem tudjuk megállapítani, milyen súlyos.

-Draco hogy van, ő nem ütötte meg magát? - érdeklődök a lovam állapota felől, hiszen tudom mit jelent, ha egy versenyló ledobja a gazdáját.

-A szüleid birtokán van, nem engedik, hogy bántódása essen, ne aggódj.

6 hónappal később

A szobámban ülök és épp csavarják be a hajam, valamint sminkelnek. Már kellemes kora nyári időjárás van, így megindultak a nagy medencés házibulik, valamint az elit helyek kibérlésének az időszakai. Ma is épp egy születésnapra megyünk, amire nekem sok kedvem nem volt elmenni, de többség döntött. A testvéremnek lesz születésnapi bulija, amit mi már itthon családi körben megünnepeltünk, de a haveri bulira is kötelező mennem. A hajam lágy hullámokban lesz, a sminkem szolidnak mondható, kivéve a vörös rúzst hozzá. Felveszek segítséggel egy fehér pánt nélküli miniruhát, topánkát és már készen is vagyok. A szettem elengedhetetlen része a térdmerevítő és a mankók. A baleset óta még ezek nélkül nem tudok lábra állni és a rehabilitáció lassan halad.

-Nagyon szép vagy Nora – lép be a szobámba drága bátyusom.

-Bomlani fognak a pasik egy nyomorék után, tényleg.

-Bolond – ölel magához. Mindent megtett az utóbbi fél évben, hogy sose merüljek el az önsajnálatban. Szabadságot vett ki, vitt kezelésekre, még azt is fel ajánlotta, hogy levisz a lovakhoz, de oda egyelőre nem vagyok képes belépni.

Lassan elindulunk a külváros fele, ahol egy felkapott szórakozóhely van kompletten kibérelve nekünk. Mattnek elég sok pénzes barátja van a munkájából kifolyólag, hiszen remek sajtósként dolgozik a Forma-1-ben.

A helyhez érkezve kényelmetlenül érzem magam, hiszen a lányok többsége magassarkúban, feszülős miniruhában, ami még a jó ízlés határát súrolja. A barátnője Lara is nagyon csinosan néz ki, segít kiszállni is, de intek nekik, hogy menjenek nyugodtan előre. Én is bemegyek, és kellemesen meglepődök a szolid elegancián. Alkohol van bőven, és táncolni is lehet, de még is van valami varázsa a helynek. Leülök az egyik helyre, ahonnan belátom a táncteret és viszonylag az egész házat. Inni nem terveztem, hogy fogok, de megpróbálom jól érezni magam.

Pár óra elteltével érzem, hogy ki kéne mennem a mosdóba, így lassan haladva elindulok az emelet felé, mivel csak ott van illemhez, ahogy a lányoktól megtudtam. A lépcsőn felmenést még nem gyakoroltam, hiszen az én szobám egyébként is a földszinten volt. Mivel veszélyes művelet lenne elindulni a sok részeg miatt, elindulok megkeresni a testvéremet, hogy segítsen. Végre megtalálom őket egy félreeső szobában, ahol érdekes látvány tárul elém, hiszen a barátnője lovagló ülésben mozog rajta. Eléggé egyértelmű, hogy mit csinálnak, így zavartan fordulok el.

-Ne haragudjatok! - mondom zavartan, majd mozgolódást hallok és végül megjelenik mellettem Matt.

-Mi a baj? - húz ki a szobából és becsukja az ajtót. Ő is zavarban van, hiszen más látni a testvéredet ilyen helyzetben és más csak tudni róla.

-Szerettelek volna megkérni, hogy gyere el velem a mosdóba, mert az emeletre kell felmenni, ne haragudj, hogy ilyen hülyeségekkel zaklatlak – kérek tőle bocsánatot, de csak legyint és elindulunk a lépcső irányába. Szerencsére tudunk haladni, de mielőtt felfele indulnánk, megjelenik a buli házigazdája is, akit eddig nem is látott senki.

-Matt – kiált fel egy szőke hajú férfi, majd egymás vállára borulnak.

-Kimi, végre ideértél! - nevet fel, miután megveregette a hátát. - Bemutatom neked a húgomat, Norat, Nora, ő Kimi.

Kezet fogunk egymással, majd egy érdekes, de semmitmondó pillantással végigmér.

-Merre indultatok? Ugye, nem haza barátocskám? - kérdezi kisfiús mosollyal a szája szélén.

-Nem, csak az emeletre akartam felkísérni a testvérem – ad magyarázatot, mire kapok egy lenéző pillantást a szőkétől.

-Akkor majd keress meg, a szokásos szobában leszünk, a bulira nem ide illő embereket pedig elküldöm.

Kérdő pillantást vetek a bátyámra, de csak leint, majd segít felmenni. Mit jelent ez a szokásos szoba? Miért ne illenének az emberek a buliba? Egyre furcsább lesz, ez az éjszaka és a vége még odébb volt...