Nagyon ideges vagyok a verseny
előtt, pedig általában nem szoktam. A lovam is megérzi, hogy
nyugtalan vagyok, így kicsivel veszélyesebb lesz pályára lépni,
pedig nagyon fontos lenne hibátlant futnom. Mély levegőt veszek,
miután pedig hallom a nevem, elindulok a magam futamára.
A kórházban térek magamhoz, ahol a
családom tagjai néznek rám, könnyes szemekkel. Sejtem, hogy nagy
lehet a baj. Én is csak sírni tudok, de nem merek még semmit sem
kérdezni a balesettel kapcsolatban.
-Nora, kötelességem megvizsgálni,
így megkérem, hogy a család tagjai fáradjanak ki – töri meg az
orvos a csendet. Miután az ajtó becsukódik, megméri a
vérnyomásom, a légzésem, majd felhajtja a takarót. A lábam
combtőig be van gipszelve, engem pedig elkap a sírás.
-Mennyire súlyos? - nyögök ki ennyit
nagy nehezen.
-Nem akarok hazudni, így inkább
megmondom most az igazat – sóhajt fel, és az ágyam melletti
székre ül. - Az esésre te bizonyára nem emlékszel, de végignézni
is szörnyű volt. A lényeg, hogy a térded teljesen kifordult a
helyéről és sajnos rosszul estél, így a gerinced is megsérült.
Mivel még tartanak a nagyon erős fájdalomcsillapítók, arról
egyelőre nem tudjuk megállapítani, milyen súlyos.
-Draco hogy van, ő nem ütötte meg
magát? - érdeklődök a lovam állapota felől, hiszen tudom mit
jelent, ha egy versenyló ledobja a gazdáját.
-A szüleid birtokán van, nem engedik,
hogy bántódása essen, ne aggódj.
6 hónappal később
A szobámban ülök
és épp csavarják be a hajam, valamint sminkelnek. Már kellemes
kora nyári időjárás van, így megindultak a nagy medencés
házibulik, valamint az elit helyek kibérlésének az időszakai. Ma
is épp egy születésnapra megyünk, amire nekem sok kedvem nem volt
elmenni, de többség döntött. A testvéremnek lesz születésnapi
bulija, amit mi már itthon családi körben megünnepeltünk, de a
haveri bulira is kötelező mennem. A hajam lágy hullámokban lesz,
a sminkem szolidnak mondható, kivéve a vörös rúzst hozzá.
Felveszek segítséggel egy fehér pánt nélküli miniruhát,
topánkát és már készen is vagyok. A szettem elengedhetetlen
része a térdmerevítő és a mankók. A baleset óta még ezek
nélkül nem tudok lábra állni és a rehabilitáció lassan halad.
-Nagyon szép vagy
Nora – lép be a szobámba drága bátyusom.
-Bomlani fognak a
pasik egy nyomorék után, tényleg.
-Bolond – ölel
magához. Mindent megtett az utóbbi fél évben, hogy sose merüljek
el az önsajnálatban. Szabadságot vett ki, vitt kezelésekre, még
azt is fel ajánlotta, hogy levisz a lovakhoz, de oda egyelőre nem
vagyok képes belépni.
Lassan elindulunk a
külváros fele, ahol egy felkapott szórakozóhely van kompletten
kibérelve nekünk. Mattnek elég sok pénzes barátja van a
munkájából kifolyólag, hiszen remek sajtósként dolgozik a
Forma-1-ben.
A helyhez érkezve
kényelmetlenül érzem magam, hiszen a lányok többsége
magassarkúban, feszülős miniruhában, ami még a jó ízlés
határát súrolja. A barátnője Lara is nagyon csinosan néz ki,
segít kiszállni is, de intek nekik, hogy menjenek nyugodtan előre.
Én is bemegyek, és kellemesen meglepődök a szolid elegancián.
Alkohol van bőven, és táncolni is lehet, de még is van valami
varázsa a helynek. Leülök az egyik helyre, ahonnan belátom a
táncteret és viszonylag az egész házat. Inni nem terveztem, hogy
fogok, de megpróbálom jól érezni magam.
Pár óra
elteltével érzem, hogy ki kéne mennem a mosdóba, így lassan
haladva elindulok az emelet felé, mivel csak ott van illemhez, ahogy
a lányoktól megtudtam. A lépcsőn felmenést még nem gyakoroltam,
hiszen az én szobám egyébként is a földszinten volt. Mivel
veszélyes művelet lenne elindulni a sok részeg miatt, elindulok
megkeresni a testvéremet, hogy segítsen. Végre megtalálom őket
egy félreeső szobában, ahol érdekes látvány tárul elém,
hiszen a barátnője lovagló ülésben mozog rajta. Eléggé
egyértelmű, hogy mit csinálnak, így zavartan fordulok el.
-Ne haragudjatok! -
mondom zavartan, majd mozgolódást hallok és végül megjelenik
mellettem Matt.
-Mi a baj? - húz
ki a szobából és becsukja az ajtót. Ő is zavarban van, hiszen
más látni a testvéredet ilyen helyzetben és más csak tudni róla.
-Szerettelek volna
megkérni, hogy gyere el velem a mosdóba, mert az emeletre kell
felmenni, ne haragudj, hogy ilyen hülyeségekkel zaklatlak – kérek
tőle bocsánatot, de csak legyint és elindulunk a lépcső
irányába. Szerencsére tudunk haladni, de mielőtt felfele
indulnánk, megjelenik a buli házigazdája is, akit eddig nem is
látott senki.
-Matt – kiált
fel egy szőke hajú férfi, majd egymás vállára borulnak.
-Kimi, végre
ideértél! - nevet fel, miután megveregette a hátát. - Bemutatom
neked a húgomat, Norat, Nora, ő Kimi.
Kezet fogunk
egymással, majd egy érdekes, de semmitmondó pillantással
végigmér.
-Merre indultatok?
Ugye, nem haza barátocskám? - kérdezi kisfiús mosollyal a szája
szélén.
-Nem, csak az
emeletre akartam felkísérni a testvérem – ad magyarázatot, mire
kapok egy lenéző pillantást a szőkétől.
-Akkor majd keress
meg, a szokásos szobában leszünk, a bulira nem ide illő embereket
pedig elküldöm.
Kérdő pillantást
vetek a bátyámra, de csak leint, majd segít felmenni. Mit jelent
ez a szokásos szoba? Miért ne illenének az emberek a buliba? Egyre
furcsább lesz, ez az éjszaka és a vége még odébb volt...
